MAGYAR HADIHAJÓZÁS TÖRTÉNETE
A folyók, mint természetes akadályok már a történelem kezdetén nagy jelentősséggel bírtak a hadviselésben. A magyar történelem több jeles eseményénél feljegyezték a belvizeinken végrehajtott katonai tevékenységeket. Ennek egyik jeles példája a Nándorfehérvári csata, ahol a királyi sajkások áttörték a török hajózárat és ezzel lehetővé vált az ostromlott vár felmentése.
Az újkori magyar hadihajózás története 1848. július 25-én a Mészáros Lázár Hadigőzös vízre bocsátásával vette kezdetét. Ez teremtette meg az alapjait a Dunai folyamőr tevékenységnek és a szárazföldi erők vízről történő támogatását.
Az 1867. évi kiegyezés biztosította a Duna Flottilla létrehozásának lehetőségét, amely a Fiumei Tengerészeti Parancsnokság különítményeként jött létre, s melynek eredményeként 1872-ben rendszerbe álltak a MAROS és LEITHA monitorok. A két monitor ebben az időben a technikai színvonal csúcsát képviselte, és ezzel kezdetét vette a Duna Flottilla nagyarányú fejlődése. A Duna Flottilla egységei az I. világháborúban sikeresen működtek közre a szárazföldi csapatok Duna, Tisza és a Dráva-menti harcainak támogatásában.
1918-ban nagy törés következik be a magyar hadihajózás történetében, a háborúban győztes hatalmak és szövetségeseik szétosztják a Duna Flottilla egységeit egymás között és így a Duna Flottilla mint egység feloszlik.
A magyar kormány 1921-ben felállította a Magyar Királyi Folyamőrséget, amely időponttól kezdve a szervezett folyamrendészeti, hadihajós tevékenység magyar hadilobogó alatt történik.
1931-től Folyami Erők megnevezéssel önálló fegyvernemként létezett az alakulat, fő erejét az őrnaszád és folyamzár ezredek képezték, melyek létszáma elérte az 1600 főt.
A II. Világháború alatt a Folyamierők fő tevékenysége a szállítmánybiztosításra és az aknamentesítésre korlátozódott. A szövetségesek légiereje, a Brit Királyi Légierővel az élükön, 1944-ben kb. 1400 db mágneses és indukciós aknát telepített a Dunába a folyami hajózás és az áruszállítás megakadályozására.
Az aknarobbanások következtében 99 úszóegység elsüllyedt, 143 jelentős károkat szenvedett. A Folyami Erők részéről a Hegyalja aknakereső hajó süllyedt el Komárom térségében.
A háború utolsó időszakában, az 1918-as eseményekhez hasonlóan, az úszó egységek nagy része Ausztriába és Németországba kerül, ahonnan nem is tértek vissza Magyarországra.
1945. május 14-én megalakult a Honvéd Hadihajós Osztály, melynek fő feladata a Duna és Balaton aknamentesítése volt. A mentesítés hivatalosan 1948 végére befejeződött. Az áldozatos és hősies tevékenység ellenére 1948-1951 közötti időszakban három hajó is felrobbant (Bajkál, Dömös, Tass), az újabb kutatások során aknát nem találtak.
A feladatát kiválóan végrehajtó Hadihajós Osztályt 1950-ben ezreddé, 1951-ben dandárrá szervezték át, 1991-ig az MN 46. Önálló Hadihajós Dandár nevet viselte, 1991-től Honvéd Folyami Flottilla nevet viselte 2001-es megszűnéséig. Az 1980-as évek elején jelentős fejlesztés került végrehajtásra, rendszerbe állításra került hat darab jugoszláv gyártmányú aknamentesítő hajó.
2001-ben a Honvéd Folyami Flottilla megszűnése után új szervezet jött létre, Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred néven. Az elmúlt néhány évben a hadihajózás jelentős átalakuláson ment keresztül. A Magyar Honvédség szerkezeti struktúrájának változásai, a kor kihívásai és a megváltozott feladat- és követelményrendszer az ezred alkalmazási lehetőségeit és ezen belül a hadihajózás tevékenységi körét döntő mértékben befolyásolta. Az alaprendeltetésből adódó feladatok köre kibővült a tűzszerész feladatok vízről történő biztosításával. A hatékonyabb feladat-végrehajtás, a reagáló képesség növelése érdekében a hadihajós alosztály állománytáblája kettő darab tűzszerész járőrhajóval növekedett.
A NATO tagság következtében az ezred nemzetközi feladatokból adódó szerepvállalása, illetve a hadihajós szaktevékenység nemzetközi vizekre való kiterjesztése felgyorsult, hiszen ebben a térségben a többi tagország közül a Magyar Honvédség rendelkezik csak ilyen tevékenységet folytató folyami erőkkel, így a külföldi érdeklődés is igen jelentőssé vált.

Forrás: http://www.hm.gov.hu/honvedseg/mh_1._honved_tuzszeresz_es_hadihajos_zaszloalj

Az ország ütőere a Duna. Nem csak úgy, mint vízellátás, hanem mint ütő-erő. Közép és Kelet Európa legtöbb nagyvárosán keresztül folyik, így egy esetleges háborúban döntő fontosságú lehet egy rendkívül gyors folyami egység. Bécs vagy Pozsony rakpartján pillanatokon belül partra szállhatnának a honvéd speciális egységek, melyek megszállva e városok központjait, a vezetőséget elfogva, sakkba tarthatnák az ellenséges országot.

Persze ez csak fikció, és félreértés ne essék, senkivel nem kivánjuk a fegyveres konfliktust.

Maradjunk a valóságban. A Duna kapu a tengerre, Magyarország sok szárazföldi országgal ellentétben nincs teljesen elzárva a világtengertől. Régi álmom Jules Verne, azaz Verne Gyula, a Dunai Hajós című regényének alap koncepcióját megvalósítani: egy egyszerű vízi alkalmatossággal kijutni a Fekete tengerre. Ha egyszer úgy hozza a sors, és megvalósítom ezt az álmot, útinaplómba csak arra fogom buzdítani a kalandvágyó ifjúságot, hogy a világlátáshoz nem kell más, csak egy hajócskát a Duna vizére helyezni...

A Flotillás egység