A történelem ismétli önmagát. Vagy csak az emberek maradnak mindíg ugyan olyanok? Jó kérdés, és a mai időkben, amikor a nemzeti érzelmű embereket ellehetetlenítik a politikától, az idegen javakat szolgálló "urak", visszaköszön József Attila 1937-es Hazám című költeményének pár sora.

"A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ."

József Attila, 1937

Elgondolkodtató... már akkortájt a választási csalások nyílt titkok voltak minden magyar ember előtt, mégis az arcukba hazudtak ennek ellenére. Jópár hónapja, a szocialista párt vezetője, Bajnai Gordon pedig nyíltan kimondta a választások előtt: mindenre hajlandóak, csak hogy a Jobbik ne jusson be a parlamentbe. Kimonda így azt, hogy az egyszerű magyar embereket ne képviselje senki, mikor azok sorsa felől döntéseket hoznak. Furcsa nem? Akármilyen is az államberendezés, akármely korban, a népnek mindíg kuss a neve...